Integrációs idő, gain, telítődés, additív linearitásvizsgálat és tartományváltási hibák kezelése több nagyságrenden.
Miért nem egyetlen linearitás létezik?
A spektroradiométer válasza függhet a detektorpixeltől, a hullámhossztól, az integrációs időtől, az erősítéstől, a hőmérséklettől és a kiolvasási módtól. A gyártói digitális telítési szint alatt is megjelenhet tömörödés vagy offset-hiba. Ezért a linearitást konfigurációfüggő teljesítményjellemzőként kell kezelni.
Additív és attenuációs vizsgálatok
Az additív módszerben két azonos vagy jól jellemzett optikai jel külön-külön és együtt kerül mérésre. Az attenuációs módszer stabil forrás és validált semleges szűrők vagy geometriai csillapítás segítségével több szintet hoz létre. Mindkét módszer célja, hogy a forrásinstabilitást elkülönítse a detektor nemlinearitásától.
Integrációs idő és időzítési offset
Nagyon rövid integrációs időnél a tényleges expozíció eltérhet a beállított értéktől, ezért a jel nem arányos pontosan az idővel. Hosszú integrációnál sötétáram és hőmérsékleti drift nő. A több expozícióból összeillesztett HDR-spektrum csak akkor metrológiailag védhető, ha az átfedési tartományok konzisztenciája igazolt.
Gain és tartományváltás
Az automatikus gain- vagy tartományváltás ugrást okozhat a spektrumban. A korrekciós tényezők nem feltétlenül azonosak minden pixelen. A laboratóriumi eljárásnak rögzítenie kell, hogy az automatikus funkció engedélyezett-e, és hogyan ellenőrzik a tartományok közötti átmenetet.
Telítődés felismerése
A telítődés nem mindig lapos csúcs formájában jelentkezik. Blooming, pixeláthallás vagy belső automatikus skálázás elfedheti. Biztonságos felső munkapontot saját vizsgálattal kell kijelölni, tipikusan a digitális maximum alatt megfelelő tartalékkal.
Bizonytalansági hozzájárulás
A linearitási korrekció maradékát a tényleges jelszint és hullámhossz szerint kell figyelembe venni. Származtatott mennyiségeknél a nemlinearitás spektrálisan korrelált hiba lehet, ezért nem mindig indokolt független pixelhibaként összegezni.
Valódi laborhelyzet
Egy műszer ugyanazon LED-et két automatikusan választott integrációs idővel mérve eltérő CCT-t adott. A hiba oka nem a LED instabilitása, hanem a rövid expozíciós tartomány időzítési offsetje volt. A javítás után az automatikus algoritmus minimális integrációs idejét korlátozták.