Az optikai mérés látszólag egyszerű: a detektor jelet ad, a műszer pedig luxot, kandela per négyzetmétert vagy spektrális teljesítményt közöl. A valóságban a mérési eredmény erősen függ a forrás spektrumától, a geometriai definíciótól, a detektor tulajdonságaitól és a jelfeldolgozástól.
Spektrális illesztés
Egy fotometriai detektor célja a CIE V(λ) függvény közelítése. A tényleges spektrális érzékenység ettől eltér, ezért a mérési hiba a vizsgált fényforrás spektrumától függ. Az f₁′ szám hasznos minőségi jellemző, de önmagában nem adja meg egy konkrét forráson fellépő spektrális illesztési hibát.
Mérési geometria
A megvilágításmérő koszinuszkorrekciója, a fénysűrűségmérő látómezeje, a goniométer tengelybeállítása és az integráló gömb portgeometriája mind a mérendő mennyiség definíciójának részét képezik. A geometria eltérése nem pusztán „beállítási hiba”: más mérendő mennyiséget is eredményezhet.
Linearitás és dinamikatartomány
A detektor és az elektronika linearitása nem feltétlenül azonos minden erősítési tartományban. Automatikus tartományváltásnál ugrás, hiszterézis vagy eltérő korrekció jelenhet meg. A kalibrálási pontokat ezért a tényleges használati tartományhoz és tartományváltásokhoz kell igazítani.
Stray light
Spektroradiométereknél a spektrális szórt fény különösen kis jelek és nagy dinamikakülönbségek mellett kritikus. Egy erős látható komponens a UV-tartományban látszólagos jelet okozhat, vagy egy keskeny vonal környezetét torzíthatja.
Környezeti hatások
- detektor- és elektronika-hőmérséklet;
- sötétjel és annak időbeli változása;
- polarizáció;
- mechanikai fókusz és távolság;
- környezeti háttérfény;
- forrás stabilizálási ideje.
Kalibrálási stratégia
A jó optikai kalibrálás nem egyetlen névleges pontot jelent. A spektrális, fotometriai és geometriai tulajdonságokat a műszer típusa és rendeltetése szerint kell kiválasztani. A kalibrálási bizonytalanságnak pedig tartalmaznia kell az etalon mellett a reprodukciós geometria, a forrásstabilitás és a módszer hozzájárulását is.